Egyik: – Mondtam a piacon, hogy vegyünk csicseriborsót.
Másik: – És?
Egyik: – Mit és? Inkább veszed ezt a konzerv izét, ahelyett, hogy a száraz verziót vettük volna meg.
Másik: – Akkor még nem gondoltam, hogy készíteni akarok hummuszt.
Egyik: – Nem értem, hogy nem tudtad. Hogy nem tudtad?
Egyik: – Vegyünk gombát?
Másik: – Aha.
Egyik: – Melyiket?
Másik: – Szerintem azt.
Egyik: Miért?
Másik: – Mert mindig ilyet veszünk.
Egyik: – De mi lenne, ha most kipróbálnánk valami mást?
Másik: – Minek?
De rohadt sok ember van itt hallod! Nem szeretem a tömeget. Nem az emberekkel van a baj, hanem a tömeggel meg a tömeg energiáival. Néha úgy érzem, hogy a körülöttem nézelődők olyan energetikai teret képeznek, aminek az egyenlete negatív eredményt mutat. Pedig amikor beléptem a boltba, még pozitív volt az egyenlőségjel után.
Lány: – Szerintem ez kevés lesz.
Anya: – Mi?
Lány: – A liszt.
Anya: – Miért lenne kevés?
Lány: – Hát, mert ragad a tészta.
Anya: – Ne magyarázzál! Gyúrjad csak!
Lány: – De anyu! Mondom, hogy ragad!
Anya: – Egyél egyet! Most sült ki.
Lány: – Nem kérek.
Anya: – Miért? Beteg vagy?
Lány: – Nem, csak nem kérek.
Anya: – Mi az, hogy nem kérsz? Mióta nem kérsz?
Lány: – Elkezdtem kicsit jobban figyelni.
Anya: – Mire?
Fiú: – Mi a vacsi?
Lány: – Salátát készítettem.
Fiú: – Fúj! Minek?
Lány: – Vacsira, mert?
Fiú: – Mert salátával nem lehet jóllakni.
Lány: – Dehogy nem lehet!