Amikor azt hiszed, okosabb vagy a sajtos stanglinál
Anya: – Egyél egyet! Most sült ki.
Lány: – Nem kérek.
Anya: – Miért? Beteg vagy?
Lány: – Nem, csak nem kérek.
Anya: – Mi az, hogy nem kérsz? Mióta nem kérsz?
Lány: – Elkezdtem kicsit jobban figyelni.
Anya: – Mire?
Lány: – Hogy mit eszem.
Anya: – És akkor nem eszed meg anyád főztjét vagy a sajtos stanglit utáltad meg hirtelen?
Lány: – Egyik sem. Kevesebb szénhidrátot eszem. Ennyi csak.
Anya: – De én ezt nem értem. Eddig nem válogattál. Most mi bajod van? Biztos nem vagy beteg?
Lány: – Nem vagyok. Csak szeretnék picit fogyni. Tudod. Változtatni.
Anya: – Mégis minek fogyni? Azt hiszed azért nincs senkid, mert jó húsban vagy? Jaj, ugyan lányom! A férfiaknak két hangulata van. Éhes vagy kívánós. Ezt pedig nem befolyásolja, hogy nézel ki.
Lány: – Anya!
Anya: – Mi van? 40 év házasság után csak tudok ezt meg azt. Különben is! Ha valakinek nem tetszel így, akkor sehogy nem fogsz. Nem kell ez az újhullámos hülyeség, hogy nem eszed meg anyád főztjét.
Lány: – Ebben semmi új hullám nincsen.
Anya: – Úgyis csak múló hóbort, ahogy minden, amibe belekezdesz.
Lány: – Majd meglátjuk.
Kényes téma? Meglehet. A változás jó vagy rossz? Nem tudom, hogy neked milyen, de azt tudom, hogy készült el életem első sajtos stanglija.
Teljesen random jött szembe egy vidi, és úgy döntöttem, hogy akkor ezt én is kipróbálom, hiszen minden van itthon, ami kell hozzá. (Itt most csak az élesztővel babráltam, rá is faragtam részben, szóval lehet jobban jársz, ha te nem variálsz, mint én. De ha mégis, akkor okosan.) Szóval ezek jók, ha vannak otthon:
- 500 gr. liszt
- 50 gr. vaj
- 1 evőkanál só
- 20 gr. élesztő
- 320 ml tej
- 1 teáskanál cukor
- reszelt sajt
Nem tudod, hiszen honnan is tudnád, hogy a pékárukat leginkább enni szeretem, a készítésük eddig valahogy elkerült engem felnőtt életem során. Az utóbbi időben azonban elkezdtem szemezni velük.
Egyik első áldozatom a sajtos stangli volt.
Összekevertem a száraz hozzávalókat és úgy döntöttem, hogy jó lesz nekem az instant élesztő is hideg tejjel. Össze is gyúrtam az egészet, majd félretettem egy órára, ahogy a recept mondta.
Letelt az egy óra, de a tésztám ugyanolyan aszott kis valami volt, mint amikor félretettem. Hagytam neki még egy kis időt, hogy elgondolkodjon a méretein.
Újabb egy óra elteltével talán egy fél centivel lett magasabb. Na mondom, ez így nem jó. Próbáljuk ki, hogy felosztom a tésztát, kinyújtom téglalap alakúra, feltekerem, és hagyom még egy 40 percet pihenni a sütőlapon.
Letelt a 40 perc is, de ezek inkább voltak kukacok, mint stanglik. Oké, itt már kezdtem kiborulni, de még mindig volt egy ötlet. Tegyük be a sütőbe 100 fokra, és lássuk mi történik vele. Lekentem tojással és megszórtam mindegyiket sajttal, majd be a sütőbe.
Bevált. Nem mondom, hogy megkétszerezték a méreteiket, de nőtt valamennyit a térfogatuk fél óra alatt. Ezután volt bátorságom felvenni a hőfokot kb. 180-ra, és így még kb. 20-25 perc alatt szépen átsült és lepirult.
Ha recept szerint készítettem volna, akkor normál élesztőt használok, amit felfuttatok, és úgy keverem hozzá a száraz hozzávalókhoz. Ha összeállt egy homogén masszává a tészta, akkor pihen egy órát, aztán felosztom 10 egyenlő részre, amikből golyókat formázok. Kinyújtom, majd feltekerem őket, és pihen újabb 40 percet. Ezután jöhet a tetejére a kenés és a sajt, majd kb. 180-200 fokon 20-25 perc alatt aranybarnára sül állítólag.
Falnád?
áGO
