Egyik: – Vegyünk csemegekukoricát?
Másik: – Aha, de ne inkább a piacon?
Egyik: – Hát nem t’om. Mi bajod van ezzel?
Másik: – Szerintem ez nem olyan friss.
Egyik: – És ha megnézzük, hogy honnan jött?
Másik: – Mármint?
Egyik: – A származási országot.
Másik: – Aha. Lehet.
Egyik: – Most mi nem tetszik?
Egyik: – Mondtam a piacon, hogy vegyünk csicseriborsót.
Másik: – És?
Egyik: – Mit és? Inkább veszed ezt a konzerv izét, ahelyett, hogy a száraz verziót vettük volna meg.
Másik: – Akkor még nem gondoltam, hogy készíteni akarok hummuszt.
Egyik: – Nem értem, hogy nem tudtad. Hogy nem tudtad?
Egyik: – El kéne menni boltba.
Másik: – Minek?
Egyik: – Hogy, hogy minek? Azért, hogy megint költsük a pénzt feleslegesen, azért. Szerinted?
Másik: – Jól van már. Csak az érdekelt, hogy mire van szükség a boltból.
Egyik: – Nem igazán van itthon zöldség meg gyümölcs.
Másik: – De akkor miért nem megyünk a piacra inkább?
Egyik: – Vegyünk gombát?
Másik: – Aha.
Egyik: – Melyiket?
Másik: – Szerintem azt.
Egyik: Miért?
Másik: – Mert mindig ilyet veszünk.
Egyik: – De mi lenne, ha most kipróbálnánk valami mást?
Másik: – Minek?
De rohadt sok ember van itt hallod! Nem szeretem a tömeget. Nem az emberekkel van a baj, hanem a tömeggel meg a tömeg energiáival. Néha úgy érzem, hogy a körülöttem nézelődők olyan energetikai teret képeznek, aminek az egyenlete negatív eredményt mutat. Pedig amikor beléptem a boltba, még pozitív volt az egyenlőségjel után.
Lány: – Szerintem ez kevés lesz.
Anya: – Mi?
Lány: – A liszt.
Anya: – Miért lenne kevés?
Lány: – Hát, mert ragad a tészta.
Anya: – Ne magyarázzál! Gyúrjad csak!
Lány: – De anyu! Mondom, hogy ragad!