Amikor a fejes káposzta, a rizslap és egy marék kíváncsiság találkozik
Egyik: – El kéne menni boltba.
Másik: – Minek?
Egyik: – Hogy, hogy minek? Azért, hogy megint költsük a pénzt feleslegesen, azért. Szerinted?
Másik: – Jól van már. Csak az érdekelt, hogy mire van szükség a boltból.
Egyik: – Nem igazán van itthon zöldség meg gyümölcs.
Másik: – De akkor miért nem megyünk a piacra inkább?
Egyik: – Piacra?
Másik: – Igen. Mert?
Egyik: – Mert oda az öregasszonyok járnak.
Másik: – Honnan veszed ezt? Nem is jársz soha piacra.
Egyik: – Nem, de biztos, hogy ők járnak oda. Meg ott alkudozik mindenki. Meg amúgy is honnan fogom tudni, hogy melyik árus a megbízható?
Másik: – Csupán csak ennyi a gondod?
Egyik: – Miért, ez nem elég indok?
Másik: – Hallod, neked mi ez a piacallergiád vagy nem is tudom, hogy nevezzem?
Egyik: – Semmi. Én csak egyszerűen a boltban tudom, hogy mi hol van, tudom, hogy mi mennyibe kerül meg milyen. Én csak nem akarok banyatankokat kerülgetni.
Másik: – A boltban is vannak öregek azzal a gurulóssal.
Egyik: – De biztosan kevesebben vannak ott. A piac valami gyűjtőhelye az okoskodó öregeknek.
Másik: – Jó, de együtt mennénk.
Egyik: – És?
Másik: – És? Majd együtt kerülgetjük a banyatankokat, és megvesszük a piac legjobb zöldségeit meg gyümölcseit. Mit szólsz?
Nos, szerintem valami zseniális tekercs született a fejes káposzta egyik feléből, a másik felét meg megspékeltük egy kis udon tésztával.
Vettünk friss zöldséget meg gyümölcsöt, amikből most a fejes káposzta a főszereplőnk. Duplán.
Első nekifutásra jött a kérdés, hogy nem akarjuk-e kipróbálni a rizslapot, ha már olyat is szereztünk. Miért ne akarnánk? A tavaszi tekercset szeretjük meg a tekercseket általánosságban is. Kezdjünk hát ezzel valamit!
A tekercsünkbe került abból, amit itthon találtunk a káposztán kívül:
-néhány db répa
-majdnem egy egész kaliforniai paprika
-darálthús (sertés) a fagyasztóból
Wokban lepírítottam a fejes káposzta felét, amit előtte vékonyan felszeltem. Mikor már majdnem kész volt, akkor kapott egy kis borsot. A majdnem készre mondta mindig anyám meg nagyanyám, hogy: látod a színén. Amikor már barnul, megpirult. Ok. Szóval sót nem tettem rá, mert szójaszósszal locsoltam meg, ami önmagában is sós, ami nálunk van itthon.
A káposztát kiszedtem, és jöhetett a répa. Kb. 8-ba vágtam, és az üvegesre pirított hagymára dobtam a feldarabolt paprikával együtt. Szerintem úgy jó a répa, ha még enyhén roppan, de már könnyen átmegy rajta a villa. Fűszernek borsot kapott és szójaszószt, mint a káposzta.
A darált húst életemben először készítettem el úgy, hogy szódabikarbónás vízbe áztattam sütés előtt egy 30 percre. Tetszett, megtartjuk ezt a módszert. Kinyomkodtam belőle a vizet, majd mehetett a serpenyőbe, az üvegesre pirított hagymára. Mikor már szép barna volt, akkor kapott egy kis sót meg borsot.
A húst és a káposztát összekevertem miután kész volt, a répa külön helyet kapott, és jöhettek a rizslapok.
Az az élményem, hogy a langyos víz valójában annyiban befolyásolja a lapokat, hogy minél melegebb a víz, annál hamarabb lesz puha a rizslap. Nincs hőfok meg semmi ilyen. Langyos vízbe mártsd bele a rizslapot, és már mehet is bele a töltelék, ami esetünkben a káposzta, a darált hús és a répa. Hajtogasd össze a csomagoláson található minta alapján a megtöltött rizslapokat, és mehet a serpenyőbe kevés zsiradékra.
Megsütöttük minden oldalát, és már lehetett is fogyasztani.
A fejes káposzta másik felét ugyanúgy készítettem el wokban, mint az első felét, csupán annyi a különbség, hogy udon tésztát készítettem hozzá, és összepirítottam a kettőt a wokban. Tálaláshoz pedig aprított magokkal hintettem meg.
Falnád?
áGO
Lábjegyzet 1: Szerintem sütés után is érdemes úgy tálalni vagy tárolni, hogy ne érjenek egymáshoz, mert akkor egy nagy tál rizslapos tölteléket kapsz, ami egyben mozog.
Lábjegyzet 2: Én sütőpapírra helyeztem a rizslapot miután vízbe mártottam, mert a vágódeszkáról alig tudtam felszedni, annyira ráragadt. Szerencsére nem szakad könnyen, de döbbenetesen ragadós.
