
Nem jó így?
Anya: – Egyél egyet! Most sült ki.
Lány: – Nem kérek.
Anya: – Miért? Beteg vagy?
Lány: – Nem, csak nem kérek.
Anya: – Mi az, hogy nem kérsz? Mióta nem kérsz?
Lány: – Elkezdtem kicsit jobban figyelni.
Anya: – Mire?
Ide nem a receptekért jársz vissza. A gyors minden korában szeretnék biztosítani egy falatnyi helyet, ahol nem kell rohannod.
A receptek önmagukban nem lesznek emlékek, csak hozzávalók és lépések. Az emberi kapcsolatok és ami mögöttük van, az teszi igazán érdekessé. Itt a konyha nem egy kötelező rossz, hanem a színpad, ahol életre kelnek karakterek, és rajtuk keresztül emelkedhetsz te is, én is.
Már idejét sem tudom, mióta hallgatom, hogy írnom kellene, hogy miket főzök. Jó lenne később újra enni belőlük. Persze amikor oda jut a sor, hogy reprodukáljam, akkor sokszor csak állok, és azon morfondírozom, hogyan készítettem el korábban.
Tulajdonképpen többek között emiatt is jött létre ez az oldal. Azt akartam, hogy legyen egy gyűjtemény, amit vissza tudok nézni.
A Falnám egy olyan hely, ami teret ad azoknak a történeteknek, amik eddig csak odabent hangoztak el, némán.
Gyere, és tegyük ki az asztalra, ami van.
Ha az a történet vége, hogy másképp nézel az emberekre, és kihozol valami jót abból, ami a hűtődben van, akkor már megérte elindítani a Falnámot.
áGO

Anya: – Egyél egyet! Most sült ki.
Lány: – Nem kérek.
Anya: – Miért? Beteg vagy?
Lány: – Nem, csak nem kérek.
Anya: – Mi az, hogy nem kérsz? Mióta nem kérsz?
Lány: – Elkezdtem kicsit jobban figyelni.
Anya: – Mire?

Mama: – Mit csinálsz azzal a paradicsommal?
Unoka: – Meg akarom venni.
Mama: – Eszednél vagy?
Unoka: – Tessék mama?
Mama: – Nem látod mennyibe kerül?
Unoka: – Hogy ne látnám?
Mama: – Mihez kell?

Fiú: – Mi a vacsi?
Lány: – Salátát készítettem.
Fiú: – Fúj! Minek?
Lány: – Vacsira, mert?
Fiú: – Mert salátával nem lehet jóllakni.
Lány: – Dehogy nem lehet!

Férj: – Azt bele ne tedd!
Feleség: – Mi az, hogy ne tegyem bele? Szerinted minek vettem?
Férj: – Nem tudom, de az fix, hogy nem tesszük bele a levesbe.
Feleség: – De én szeretem, és végre találtam a piacon.
Férj: – Akkor főzzél magadnak külön levest! Én tuti nem fogom megenni.