Salátáim abból, ami van – 1.
Fiú: – Mi a vacsi?
Lány: – Salátát készítettem.
Fiú: – Fúj! Minek?
Lány: – Vacsira, mert?
Fiú: – Mert salátával nem lehet jóllakni.
Lány: – Dehogy nem lehet!
Fiú: – Akkor egyél te kecskekaját!
Lány: – Ez nem kecskekaja.
Fiú: – Jó, nekem akkor is valami étel kell.
Lány: – Ez is étel.
Fiú: – Nem. Valami rántott hús nincsen vagy ilyenek?
Lány: – Nincs!
Fiú: – Jó!
Lány: – Süss magadnak!
Fiú: – Megoldom, kösz.
Lány: – Rendelsz, mi?
Fiú: – Közöd? Edd csak azt a zöld semmit!
Lány: – Te meg egyél akkor húst hússal!
Fiú: – Ok.
Lány: – Ok.
Beszuszakolta magát a saláta a kedvenc ételeim közé. Döbbenet.
Amennyire utáltam a salátákat fiatalabb koromban, ma olyan lendülettel tépem fel a hűtő ajtaját, hogy összedobjak egyet.
Szerintem a salátáknál nem is az elkészítés a lényeg, hanem az összetevők. Mármint leginkább hideg alapanyagokkal operálok, azon meg nem sok minden van, amire figyelek azon kívül, hogy tiszta legyen meg ehető.
Amit tegnap ettem abba került jégsaláta érzésre. Meglocsoltam dresszinggel. Ez esetben joghurtot kevertem össze fokhagymagranulátummal. A tetejére dobtam a madársalit paprikával vegyesen. Erre is került egy kevés dresszing.
Reszeltem rá főtt tojást, mert reszelve a legjobb szerintem. Kettőt. Ment még rá egy kis sajt meg diákcsemege. Ennyi. Semmi extra, de imádtam.
Falnád?
áGO
