A dinnyehéj jobb sülve, mint a kukában. A laskagomba bejövős. A répáról meg ne is beszéljünk!
Egyik: – Vegyünk gombát?
Másik: – Aha.
Egyik: – Melyiket?
Másik: – Szerintem azt.
Egyik: Miért?
Másik: – Mert mindig ilyet veszünk.
Egyik: – De mi lenne, ha most kipróbálnánk valami mást?
Másik: – Minek?
Egyik: – Mert kíváncsi vagyok. Te nem vagy az?
Másik: – Nem mondanám.
Egyik: – Ahh…
Másik: – Amúgy is mindegyik drágább.
Egyik: – Ez nem igaz.
Másik: – Nem?
Egyik: – Szerintem nem. Meg se nézed, hogy melyik mennyibe kerül.
Másik: – Mert tudom, hogy drágább.
Egyik: – De lehet, hogy más íze van. Nem tudhatod.
Másik: – Gomba az egyik is meg a másik is. Olyan nagy különbség nem lehet.
Egyik: – Azért adsz egy esélyt neki?
Másik: – Hát, ha szerinted nem pénzkidobás, akkor igen.
Egyik: – Szupi! Akkor ezt vesszük meg, nem azt.
Másik: – Oké. Kíváncsian várom, mit hozol ki belőle.
Egyik: – Én?
Másik: – Igen.
Egyik: – Oké.
Másik: – Hajrá!

A laskagomba mindenesetre valami zseniális megsütve. Legalábbis nekem ez az abszolút megélésem.
És nem mellesleg arra is rájöttem a napokban, hogy a görögdinnyehéj ehető, csak fel kell használni ahelyett, hogy kidobnám. Répát meg sütöttem, mert mostanában ordít a szervezetem, hogy egyek több répát.
Miután lepirítottam a laskagombát magas hőfokon, meghintettem egy kis sóval és petrezselyemmel.
A sárgarépát nagyjából nyolcba vágtam. Dobtam mellé fokhagymát, és az egészet meglocsoltam olívaolajjal meg kakukkfűvel. Forgattam rajta kettőt, és ment a sütőbe fóliával, amire lyukakat szúrtam.
A dinnyehéj legkülső, zöld részét levágtam, a megmaradt réteget felszeleteltem. Bedobtam a wokba, és ez is magas hőfokon sült. Lelocsoltam szójaszósszal és pirított szezámmaggal a végén.
Mindezek mellé csirkemellet sütöttem, de gyanítom más húsfélével vagy akár a nélkül is jó lehet, ha épp úgy alakul.
Falnád?
áGO

