Amikor az olívaolajjal turbózott burgonya meg a kétnapos palacsinta vaníliasodóval amire a legjobban vágysz.
Egyik: – Együnk tésztát!
Másik: – Milyet?
Egyik: – Van az a Soya vagy Boya vagy mi meg ott van az a Snack tészta is.
Másik: – Sejtem mire gondolsz.
Egyik: – Na, és az nem jó?
Másik: Ezek instant tészták, nem?
Egyik: – De. És?
Másik: – Hát nem tudom.
Egyik: – Melyik részét nem tudod?
Másik: – Jobb lenne, ha inkább csak simán főznénk valamilyen tésztát.
Egyik: – Miért?
Másik: – Mert ezek félkész dolgok, amiket mondasz.
Egyik: – Nem értem, hogy mi a baj ezzel.
Másik: – Nem tudom mennyi tartósítószer van bennük.
Egyik: – Ne viccelj! Ma már miben nincs?
Másik: – Persze, vágom. Azért mondom, hogy nem tudom, hogy MENNYI van benne.
Egyik: – Szerintem tök mindegy. Éhes vagy, nem?
Másik: – De.
Egyik: – És nem akarunk megfőni a konyhában mi is a kajával együtt, nem?
Másik: – És ezeknek az instant izéknek nem magas a kalóriatartalma?
Egyik: – Hallod? A sima tésztában szerinted kevesebb van?
Másik: – Nem tudom.
Egyik: – Akkor mi legyen?
Másik: – Nem tudom.
Egyik: – Döntsek én?
Nos, megeshet, hogy olyan élethelyzetben találjuk magunkat, amikor egy instant tészta is jól tud esni és a célnak megfelel.
De mi van akkor, ha azt mondom, hogy oké, van itthon ilyen tészta, de én akkor is inkább összedobok valami bot egyszerű ételt?
Két dologban voltam biztos néhány nappal ezelőtt.
Az egyik, hogy vaníliasodót akarok enni napok óta. A másik, hogy a sütögetésen alufóliában sült krumpli annyira jól esett, hogy ennék újra.
Burgonya szinte biztos, hogy van itthon, mert a világ egyik legszínesebb alapanyaga tud lenni. Meg persze lehet azért is, mert sokáig eláll.
Ebben a sütögetős szezonban rákaptam az ízére a parázson sült burgonya okán, de megnyugtatlak, hogy nem esszük ezt minden nap.
Néhány újburgonyát megmostam, megkentem olívaolajjal, és bedobtam a sütőbe egy tepsiben. Kb. 200 fokon sütöttem ameddig nem kezdett úgy kinézni, mint az arcbőröm fog 80 évesen.
Azért kapott egy szúráspróbát villával, és zseniálisra sült. Felvágtam 4-be, tettem rá sót, kis vajat meg reszelt sajtot, és kész is volt az ebédem.
Az előző napokról maradt néhány palacsinta, így a vaníliasodó utáni vágyunk is kielégülhetett.
Néztem hozzá receptet, de mint általában most sem voltam közös nevezőn a recepttel, így csak a hozzávalókat köszöntem a szerzőnek. A „hogyan főzd meg”-et összeraktam magamnak.
Két tojássárgáját vettem alapul, amit összekevertem kb. 20-25 gr. cukorral meg némi vaníliaromával, mert az volt itthon.
Beledobtam kb. 12-15 gr. lisztet majd, amikor már nem tudtam keverni, elkezdtem tejjel hígítani.
Összesen durván fél liter tejet használtam fel hozzá.
Az egész a tűzhelyen végezte nagyjából közepes hőfokon. Besűrűsödött. Késznek nyilvánítottam. Rálocsoltam a csíkokra vágott, serpenyőben átmelegített, pirított palacsintákra.
Gyere, tegyük ki az asztalra, ami van!
Ágota
