Bolognai ragu majdnem úgy, ahogy az Itália ízei című könyvben olvastam
Egyik: – Ne szarakodj már annyit! Vegyünk egy zacskó instant port, aztán haladjunk!
Másik: – De nem! Nem instant bolognait akarok, hanem finomat.
Egyik: – Szerintem semmi különbség nincs a por meg a nem por között.
Másik: – Hogy tessék?
Egyik: – Hát most mi? Ugyanaz a fűszer van összerakva egy zacskóba, mint amit te beletennél, nem?
Másik: – Nem. Vagyis nem tudom. De azt tudom, hogy a porból készült bolognai az gyerekkorom rémálma.
Egyik: – Akkor vegyünk lasagne-t, nézd! Itt van előkészítve, csak be kell tenni a sütőbe, aztán csá.
Másik: – Ugye most csak viccelsz.
Egyik: – Úgy nézek ki?
Másik: – És én úgy nézek ki, mint akinek tetszenek a semmirevaló javaslataid?
Egyik: – Ezek nem semmirevalóak, hanem gyorsak. Érted? Gyorsak. Ellenben azzal, hogy te neki akarsz állni a zéróról bolognait csinálni, és még csak nem is bolognai spagettit akarsz, hanem ragut, és nem értem, hogy mi a különbség a kettő között egyébként sem, de azt látom, hogy a te megoldásoddal több óra alatt lesz kész egy rohadt tészta, míg az én megoldásom 20 perc. Na! Erre mondd, hogy semmirevaló!
Másik: – Igazad van. Mármint nem haszontalanok a hozzászólásaid, de megpróbálod megérteni és elfogadni azt, hogy igazi bolognai ragut szeretnék készíteni? Még a tésztát is én a saját kezemmel, érted?
Egyik: – Bocsánatkérés elfogadva, bár továbbra sem értem, hogy mi a jó abban, hogy te csinálsz mindent.
Másik: – Muszáj neked mindent értened? Nekem már az is elég lenne, ha el tudnád fogadni.
Egyik: – De akkor olyan napon készítsd el, amikor időben kész lesz.
Másik: – Mit jelent az időben?
Egyik: – Mondjuk ebédre.
Másik: – És akkor így rendben vagyunk?
Egyik: – Miért, nem vagyunk?
A bolognait porból készíteni nem mondom, hogy vétek és bűn, mert sokáig csak ezt a verziót ismertem, de aztán amikor rájöttem, hogy másképp is lehet, és az mennyivel jobb, akkor nem hittem el, hogy hány évig ettem rossz ízű bolognait. Ráadásul spagettit, mert hiszen nálunk valamiért így égett be a köztudatba.
Ezúttal fellapoztam Mimi Thorisson Itália ízei című könyvét, hogy elkészítsem az ő vonalvezetése mentén a bolognai ragut tagliatellével abból, ami van.
Extra szűz olívaolajat használ az apróra vágott sárgarépa, hagyma és zellerszár pirításához. Eddig a hozzávalók stimmelnek. Ő egy nagy sárgarépát aprít fel, én 4 kicsit használtam. Egy zellerszár, egy közepes hagyma, és ezekre mehet az oregánó.
Ő sertés és marhahúst is használ, nekem sertés volt itthon, így azt tettem rá az enyhén lepirított zöldségeimre. Ment rá só és frissen őrölt bors is, amiket ő csak később tesz bele, de nekem itt volt a helyük.
Kapott kb. 1,5 dl vörösbort, amivel hagytam kicsit sűrűsödni, szaftosodni. Ráborítottam a fél liter paradicsompürét, ahogy ő is és egy konzerv paradicsomsűrítményt. Marhahúsalaplevem nem volt, így vízzel tudtam hígítani, és később a tésztavízzel is.
Az elején nagy hőfokkal dolgoztam, aztán a paradicsomos egyveleggel már a lehető legalacsonyabbra állítottam a tűzhelyet, ahogy javasolja ő is, hiszen ezen a ponton fontos, hogy alacsony hőfokon készüljön el, és ha marha is lett volna benne, akkor simán 3 óra is lett volna, így kb. 2 óráig főztem.
Az alaptésztát már korábban említettem, most is abból dolgoztam, és kb. 1 cm széles csíkokat vágtam ezúttal késsel.
Tálaláshoz rászórtam a maradék parmezánt, ami itthon volt, és jó étvágyat kívántam magunknak.
Gyere, tegyük ki az asztalra, ami van.
Ágota
